Dr. Papp Géza blog Dr. Papp Géza blog Dr. Papp Géza blog

Elképzelések / várakozások az első 3 hónapban

Lassan 3 hónapja, hogy fokozatosan elmerültem a magánellátás bugyraiban. A „magánélet” megtervezésekor családtagok, barátok és kollégák tapasztalataira alapoztam. Ezek alapján két fontos elhatározással indultam neki: 1. Műtétet mindig kipihenten, nem ügyelet után – esetleg kifacsart állapotban – végzek. Ahogy pár évtizede már a munkahelyemről is kötelezően hazaküldenek ügyelet után; ez a pihenés ideje és nem a másodállásé. 2. A rendelésemet felkeresők bankkártyával is tudjanak fizetni, mert az ezen a téren tapasztalattal rendelkező ismerőseim és rokonaim szerint „ciki / gagyi / nem elegáns”, hogy egy vizitdíjat készpénzben kell kifizetni, amely helyzettel sajnos számos, nagy magánellátónál is lehet ma találkozni. Az elhatározást igazolja, hogy az eddig engem felkeresők fele bankkártyával fizetett, és a lehetőséget örömmel vették tudomásul. Sajnos egészségpénztári kártyát nem tudok elfogadni, de azonnal átnyújtom a feléjük benyújtható számlát.

A betegektől a számomra legfontosabb eddigi visszajelzések: kedves fogadtatás a recepción; nincs várakozás. Az én tapasztalatom pedig az, hogy a magánellátás során, bár ugyanazt a szaktudást adom és ugyanazt az emberséget, de a körülmények mégis mások: a nyugodtabb környezet lehetőséget teremt koncentráltabb és bizalmasabb információátadásra.

Dr. Papp Géza, sebész főorvos
2022. április 13.


A sérvsebészet története II.

Az előző bejegyzésben a sérv értelmezésének fejlődését követtük nyomon, amely elvezetett az alapvető kezelési módszer megtalálásához. A sérv kiújulásának megelőzéséhez azonban egy újabb jelentős felfedezésre volt szükség. Elsőként a 19. század végén az amerikai ortopédsebész(!) Abel Mix Phelps (1851–1902) alkalmazott ezüstfonallal fonott hálót (ld. kép), és gyakorlatát gyorsan követték kortársai is. Phelps orvosi működéséről kevés tudható, de az lehet a magyarázata annak, hogy ortopéd sebészként juttatta a hasi sebészetet fontos felismeréshez, hogy Európában töltött tanulóévei alatt neves hasi sebészek mellett tanult (kollégák kedvéért pl. Volkmann, Billroth).

Ma tehát a modern sérvsebészet során hálóval történik a sérvkapu befedése, a háló képezi a vázat egy új szövet kialakulásához, amely a későbbiekben a hasfalat pótolja, illetve megerősíti. Az elmúlt évtizedekben szinte követhetetlen fejlődést láthattunk a hálók fejlesztésében, amelyek ma már nem fém, hanem műanyag alapúak. Napjainkban is évente jelennek meg újabb és újabb hálók, nagyjából olyan tempóban jelennek meg az újdonságok, ahogy a mobiltelefonok generációi követik egymást. További párhuzamként a sérvsebészet területén is igaz, hogy nem elég egy új funkció kifejlesztése, de elengedhetetlen, hogy az „alkalmazó” (mobiltelefon használó / sebész) kellően képzett, gyakorlott legyen az újdonságok kihasználásához, hogy végül jobb eredményt kapjunk.

Dr. Papp Géza, sebész főorvos
2022. március 30.


A sérvsebészet története I.

A sokat idézett ókori orvos, az orvostudomány megalapítójának tekintett Hippokratész máig követendő elveket hagyott utódaira, ugyanakkor megalkotott elméletei – a háttérismeretek pl. anatómia hiánya miatt – később helytelennek bizonyultak. Így például a sérvek kialakulásáról alkotott elmélete, miszerint a sérv a folyók vizének ivása vagy a hasat ért sérülés következménye.

A 2. században élt Galénosz volt az, aki közelebb jutott a valósághoz, és a sérvek eredetét a hashártya megrepedésének, valamint a felette lévő izomhártya és izmok túlfeszülésének tulajdonította. A sérvet úgy kezelte, hogy lekötötte a sérvtömlőt, valamint eltávolította a herét(!). Évszázadokon át Galenus eljárását követték, mígnem a 7. században élt Aeginai Pál eltekintett a herék eltávolításától. Az ő alapvető módszere az volt, hogy megnyitotta a sérvtömlőt és annak tartalmát a hasüregbe visszahelyezte (ez lényegében a mai módszer!).

Érdekes, hogy a kizárt (azaz a hasüregen kívülre szorult) sérveket nem kezelték, mivel elődeik orvosi képzést szolgáló szövegei ezt nem említették… ezek a betegek, tehát meghaltak.

Szerencsére ma már nem csak tankönyvekből, hanem online elérhető videofelvételekből – is – tanulunk, így tudásunk határtalanul bővíthető 😊 (Kedves olvasóim, nem javasolt az otthoni szabad kísérletezés!)

Dr. Papp Géza, sebész főorvos
2022. február 17.


A kizárt sérv visszahelyezésének elkeseredett példája látható a képen


Vajon túlélte? Hol vagyunk már ettől – a laparoszkópos sérvműtét után 1-3 héttel a normális fizikai aktivitás végezhető.

Dr. Papp Géza, sebész főorvos
2022. február 7.


A modern laparoszkópia úttörői, avagy „nagy sebész – nagy metszés?”

Ha már ennyi szót ejtettem és fogok ejteni a sebészeti laparoszkópos beavatkozásokról, nem lehet kihagyni a történetből Kurt Semm és Erich Mühe nevét.

Kurt Semm 1951-ben szerzett orvosi diplomát, majd a szülészet-nőgyógyászat szakterületet választotta. A laparoszkópia korábbi, kezdetleges technikáját számos találmánnyal, eszközzel egészítette ki, ami miatt őt tekintik a modern laparoszkópia atyjának. A tevékenységét kezdetektől jelentős ellenállás, rosszallás övezte szakmai berkekben. Amikor 1981-ben elvégezte az első laparoszkópos vakbéleltávolítást, a Német Sebésztársaság elnöke még az orvosi tevékenységtől való eltiltását is javasolta.

Erich Mühe 1973-ban fejezte be sebészi képzését, majd 1984-ben megtervezte saját sebészeti laparoszkópját, amelyhez mintául Kurt Semm eszköze szolgált. Az eszközt „galloscope”-nak nevezte el (gall – epe ; galloscope – kb. epekamera), mivel a köves epehólyag eltávolítását tűzte ki célul felbátorodva Semm sikeres műtétein. Mühe 1985-ben végezte el a világon az első laparoszkópos epehólyageltávolítást. Miután 2 év alatt közel 100 műtétet végzett el, bemutatta eredményeit a sebésztársaság kongresszusán, de Semm esetéhez hasonlóan gratulációk és elismerések helyett a megnemértéssel és lekicsinyléssel találta szemben magát. Olyan derogáló megjegyzésekkel illették, mint „Mikiegér sebészet” vagy „kis agy – kis metszés”. Az akkori szellemiséget – a talán ma sem ismeretlen megítélés – is meghatározta, miszerint a komoly problémák megoldásához csak nagy metszéseken keresztül vezet az út, nem pedig „kulcslyukon” át, avagy „nagy sebész – nagy metszés”. Mühe tehát megelőzte korát, de 1992-ben hivatalosan is elismerték a laparoszkópia terén nyújtott úttörő tevékenységét.

Összefoglalás/Megfejtés: nagy sebész = nagy metszés? NEM

Források:
Bhattacharya K. (2007). Kurt Semm: A laparoscopic crusader. Journal of minimal access surgery, 3(1), 35–36.
Litynski G. S. (1998). Erich Mühe and the rejection of laparoscopic cholecystectomy (1985): a surgeon ahead of his time. JSLS: Journal of the Society of Laparoendoscopic Surgeons, 2(4), 341–346.


Dr. Papp Géza, sebész főorvos
2022. január 21.


Mi a laparoszkópia?

A laparoszkópia kifejezés egy olyan sebészeti beavatkozásra utal, amely a bőr és a hasfal kisebb mértékű sértésével jár a hagyományos műtéti feltáráshoz képest. Manapság szinte minden műtét elvégezhető ezzel a módszerrel. A laparoszkópos műtétek során kis metszéseken keresztül egy vékony csövet vezetnek a hasüregbe, amelyet laparoszkópnak neveznek. A bevezetett csőhöz egy videokamera csatlakozik, mely elküldi a képeket egy monitorra, mely nagyfelbontású, igen magas minőségű, akár 4 vagy 8K-s képet is képes mutatni. A hasüreget egy kémiailag közömbös gázzal, szén-dioxiddal (CO2) fújják fel, mely miatt szabad tér alakul ki a hasüregben. Ez a két lépés teszi lehetővé a sebész számára, hogy nagyméretű vágások nélkül megtekinthesse a test szerveit. A műtét jellegétől függően további 2-4 kis metszésen keresztül fogókat és ollókat, csipeszeket vezethetnek be, melyekkel precízen el lehet végezni a szükséges laparoszkópos műtétet.

Az okok, amiért az emberek többnyire a laparoszkópos kezelést választják a kórházban: a rövidebb kórházi tartózkodás, a gyors gyógyulás, a kevesebb fájdalom és a kisebb hegek, mint a hagyományos, másnéven nyílt műtéteknél.

MI VOLT A SEBÉSZETI HELYZET A LAPAROSCOPIA ELŐTT?

A laparoszkópia hatalmas ugrás az orvostudományban, amikor olyan betegek kezeléséről van szó, akiknek hasi betegsége van. A laparoszkópos műtétek előtt ha megoperálták a páciens hasát, 10-30 cm hosszú vágást eredményezett és persze ugyanekkora heget hagyott maga után. A laparoszkópos műtéteknél azonban több apró vágást végeznek, és egyik bemetszés sem haladja meg az 1-2 cm-t. Ez az oka annak, hogy ezt a technikát kulcslyuk sebészetnek is nevezik.

Dr. Papp Géza, sebész főorvos
2022. január 5.