Epekő Epekő Epekő

Az epehólyag eltávolításról

Az epekövesség kialakulása civilizációs ártalomnak tekinthető: az étrend átalakulása, a túlsúly, a fogyókúra, bizonyos gyógyszerek mind okai lehetnek az epehólyagban kövek kialakulásának.

Az epe szerepe az emésztés folyamatában jelentős, a máj által termelt epe a zsírok bontásában, feldolgozhatóvá tételében játszik szerepet. Az epehólyagnak a szerepe ebben a folyamatban a raktározás és a megfelelő pillanatban nagyobb mennyiségű epe bélbe juttatása. Az epehólyagban tárolt epe kijutásának zavara esetén a hólyagban maradt epe sárrá majd kővé formálódhat. Az epekő kialakulásának másik lehetséges módja, hogy a májban termelt epének az összetétele változik meg, és az epében lévő sók kicsapódnak és ebből képződnek a kövek. A kisebb kövek azért jelentenek nagyobb kockázatot a beteg számára, mivel az epehólyagból kisodródhatnak az epevezetékbe, amelyben elakadva nagy fájdalmat, sárgaságot vagy akár súlyos hasnyálmirigy gyulladást is kiválthatnak. A nagyobb kövek inkább tompa fájdalommal járnak, a mindennapokat nehezítve ezzel. Vannak epekövek, amelyek hosszú ideig nem okoznak panaszt, véletlen mellékleletei egy elvégezett hasi ultrahang vizsgálatnak.

Gyakori kérdések

Vajon panaszmentes, véletlenül felfedezett epekövességgel van-e teendő?
Igen, mert a néma epekövek az élet folyamán nagy valószínűséggel panaszos epekövességgé alakulnak.

Mikor legyen az epekövesség műtéte?
A néma, tünet- és panaszmentes epekövek esetén a műtét maximálisan tervezhető, a műtét időpontját az esetleges társbetegségek szabhatják meg.

A panaszt okozó epeköveknél azt kell tisztázni, hogy a panaszok hátterében fennáll-e epeúti kövesség vagy epehólyag gyulladás is?
Amennyiben epeúti kövesség vagy annak alapos gyanúja merül fel, akkor az epekövesség műtétét meg kell előznie egy endoszkópos (gyomortükrözéshez hasonló) beavatkozásnak, azért, hogy az epecsatornából a követ/köveket eltávolíthassa. Az epehólyaggyulladást laborleletek és ultrahang vizsgálat együttesen bizonyíthatják. Friss gyulladás esetén a mielőbb, akár 1-2 napon belül elvégzett műtétek eredményei jobbak.

A tervezett műtét általában laparoszkópos technikával végezhető el, jelenleg ezt a módszert tartjuk elsőként javasolt eljárásnak epeműtét kapcsán. A műtét során az epeköveket tartalmazó epehólyagot is véglegesen eltávolítjuk. Ennek oka a későbbiekben újabb kő képződésének megelőzése.

Mennyi ideig tart a műtét?
Átlagosan 30-45 percet vesz igénybe az epehólyag eltávolítása. Ha egyéni adottságok nehezebbé teszik a műtétet, akkor a műtéti idő akár 60-80 percre is megnyúlhat.

A műtét után mikor lehet enni/inni és mit?
20-30 éve még drasztikus műtét utáni diétát írtak elő, amely irányelv mára túlzónak bizonyult. A műtét utáni diéta vezérelve napjainkban a fokozatosság és a józanság. A műtétek után általában 4-6 órát kell koplalni, de az altatás után ennek betartása nem szokott problémát jelenteni. Ezután fokozatosan folyadékbevitellel lehet próbálkozni; a folyadék előbb víz vagy tea legyen, utána lehet tejes folyadék fogyasztását is megpróbálni. Szénsavas folyadékok fogyasztása kerülendő. Nagyjából 12 óra eltelte után már szilárdat is lehet fogyasztani.

Milyen életminőség változás várható a műtét után?
Az epekövesség az epehólyag funkciójának zavarát mutatja; a műtét során ezt a hibásan működő szervet távolítjuk el. Ezzel a panaszait fogja egyúttal „elveszíteni”, tehát életminősége javul. Közvetlenül a műtét után a zsíremésztés átmenetileg zavart lehet, ezért kb. 6 hétig nehezebb ételek fogyasztását követően lazább széklet vagy akár hasmenés is jelentkezhet. A szervezet azonban kompenzációs mechanizmussal reagál az új helyzetre, és így zsíros ételek fogyasztásakor nagyobb mennyiségű epét fog termelni, ezzel biztosítja a megfelelő emésztést.

Milyen szövődményekre kell számítani?
Egyrészt számolni kell a műtétek általános kockázataival, másrészt a konkrét műtéti típushoz kapcsolódó kockázatokkal. Az első, általános csoportba tartozik a vérzés, fertőzés, hasüregi szervek sérülései, trombózis, embólia kialakulása. A második csoportba tartozik az epeutak sérülése, a máj vérzése, sérülése, a gyomor és a nyombél sérülése. Mindkét csoportba tartozó szövődmények valószínűsége jelentősen csökkenthető kellő gondossággal és a beavatkozást végző laparoszkópos technikai jártasságával, gyakorlottságával.

Kérdése van? Lépjen kapcsolatba velünk!